A játékban felbukkanó szabdalók kinézetét nem más formázta, mint a szörnyű valóság...

Az alábbi cikket már jó ideje meg akartam írni, de mindig, amikor forrásanyagot gyűjtöttem, elment a kedvem tőle. Nem mondanám, hogy gyenge a gyomrom, láttam már cifra dolgokat, de ami most következik, mégiscsak megdöbbentő, sőt, felkavaró. Éppen ezért csak az olvasson tovább, aki bírja a kemény dolgokat, mint például első világháborús plasztikai műtétek eredményeit...

...innen szerezték az ihletet ugyanis az Irrational Games művészei, amikor a szabdalókat álmodták meg. Az első világháborúban sokan olyan súlyosan megsebesültek, hogy lélegezni, enni alig bírtak, nem is beszélve a normál életbe való visszahelyezkedésről. Ezen akart változtatni Sir Harold Gillies, akit a plasztikai sebészet atyjának is nevezhetünk. Gillies a Queen's Hospital-ban végezte plasztikai beavatkozásait, mely 1917. júniusában nyílt, nagyjából 1000 ággyal. A doktor és kollégái több technikát is kifejlesztettek, több, mint 11000 műtétet hajtottak végre, több, mint 5000 páciensen (a legtöbben katonák voltak, arcsérüléssel). A második világháború alatt Gillies az Egészségügyi Minisztérium konzultánsaként dolgozott, valamint az ő nevéhez köthető az első nemátalakító műtét is, 1951-ben.

Most viszont térjünk vissza fő témánkhoz. Elképzelhetjük, mennyire volt kiforrott a plasztikai sebészet az első alkalommal, egészen pontosan 1917-ben. Valóban, semennyire. Ezt mutatják Walter Yeo, a legelső páciensről készült fotók, mellette a "Waders" típusú splicer képével:

De nem csak ennek a szabdalónak az arca érkezett a valóságból, hanem a "Toasty" nevűé is:

Most már Ti is láthatjátok, az Irrational művészei semmit sem bíztak a véletlenre. A valóságból merítettek ihletet, és jól is tették, hiszen ne felejtsük: a legtöbb szabdaló azért néz ki úgy, ahogy, mert Dr. Steinman kése alá feküdtek, aki szintén plasztikai sebész volt. Lefogadom, hogy nem csak ezt a két szabdalót mintázták első világháborús veteránokról...

Cikkemet William Blake: A tigris című versének egyik ismert sorával zárnám:

"...mely örök kéz szabta rád rettentő szimmetriád?"